2015. április 8., szerda

 24. egy könyvet, amit csupán a borítója alapján választottam ki

Julie Kagawa: The Iron King - Vaskirály (Vastündérek 1.)

A borítója nagyon tetszett, és utólag mondom, a tartalma is. Kellemesen és kedvesen szórakoztató, de műfajilag nálam a mesék közé tartozik. Amúgy az amerikaiaknál nagyon népszerű young adult könyvek közé tartozik.

Meghan, a főszereplőnk, 16 évesen elkezdi látni a tündéreket. Először csak azt hiszi, képzelődik. De mikor az öccse eltűnik, elrabolja a Vaskirály, lassan fény derül, hogy ki is ő valójában. Kiderül, hogy ő Oberonnak, a Nyár királyának lánya. Féltündér, az anyja ember. Legjobb barátja Puck, más néven Robin pajtás, akit Oberon bízott meg Meghan védelmével.

Puck viszi át Meghant először a tündérek birodalmába. Hamar mindenki megtudja, hogy ott van, hiszen az is kiderül, hogy mivel féltündér, és a király lánya, még varázsereje is van.

A történet Meghan öccsének az elrablásával indul, de ennél kicsit bonyolultabbá válik.

Az alapprobléma, amire a trilógia épül, hogy Tündérországot a Vasbirodalom hatalma fenyegeti. Az alapelképzelés szerintem remek, nekem nagyon tetszik. A tündérek veszélyben vannak, mert ők csak addig léteznek, amíg az emberek hisznek bennük. De mivel az emberek egyre inkább a technika felé fordultak, fordulnak, így lassan már nem hisznek ebben a mesevilágban, amiben a tündérek élnek. A tündérek pedig meghalnak, vagyis megsérülnek, ha vassal érintkeznek. Tündérországot a Vaskirály fenyegeti. Eddig is létezett, hála az emberiségnek, de a technika rohamos fejlődésével komoly fejlődésnek indult a birodalma, és fenyegetést jelent Tündérországra.

Az első kötet még csak kapargatja a felszínt, de mivel mind a három regény olvastam, így összességében írnék róla. Tudom, hogy négy kötetes a sorozat, de nekem a három könyv kerek egészet ad, és nem vágyom a folytatásra. Mivel azt is megtudtam, hogy a negyedik könyv a rajongók nyomására íródott, eltekintek az elolvasásától.

Meghan találkozik a Tél Hercegével, Ash-sel. Akibe nyilván beleszeret, pedig nem kéne. Sablon. Mindegy, ettől eltekintve még mindig tetszett, ahogy a Nyár és a Tél alapvető ellentéte ellenére lassan-lassan egymásba szeretnek.

A legjobb figura, humorral és jó szívvel megáldva szerintem Kacor, a macska, akit én valahogy Alíz Csodaországban-féle macskának képzelek el, de a könyv szerint igazi macska, csak ő is tündér, néha-néha, hipp-hopp köddé válik.

A történet során minden féle teremtménnyel harcolnak, de a végén végül győznek. Van benn árulás, hűség, szerelem, barátság, minden szép és csúnya, jó és gonosz.

Összességében tetszett, jó könyv, érdemes elolvasni.

Mivel sosem olvastam William Shakespeare: Szentivánéji álom című művét, most azt keresem gőzerővel. Mázli, hogy a városom Nemzeti Színházának műsorán éppen szerepel, mert oda is elmegyek, megnézni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése