50. egy könyv, amit többször elkezdtem, de sosem olvastam végig

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg 

Régen, nem is emlékszem, de gyerek voltam, általános iskolás, mikor először nekifutottam, és nem tetszett, értelmetlennek tűnt a teli és az üres kígyó. Pedig a legjobb barátnőm kedvenc könyve volt akkoriban. Először, mert a könyvespolcunkon találtam, másodszorra az ő kedvéért kezdtem olvasni, de a végére sosem értem. De ma végre megtettem és őszintén örülök neki. Nagyon tetszett, de felnőtt, bocsánat „fölnőtt” fejjel is meseszép és értékelhető mese. Merthogy az. Mese.

A kis herceg mindenkinek segít, akinek szüksége van rá, és rámutat olyan dolgokra, amikre csak a nagyon bölcsek tudnak.

A felnőttek összes rossz tulajdonságát sorra veszi: a hiú, a király, az üzletember, a geográfus – mind egy – egy olyan tulajdonság birtokosa, ami majdnem mindenkiben megvan. A felnőttek rohannak, csak számolják a pénzt, hiúak, önzők, hajszolják a tudást, nincs idejük semmire, egyszerűen elrohannak az élet mellett. A kis herceg pont ezekre világít rá.

A rókás fejezet nagyon tetszett, ez a kedvencem. Meg a rózsa. „Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít.” Végig mosolyogva olvastam.

Lehetne az egy nap alatt a végére lehet érni könyv is, de nem. Ez az, amit egy barátnőm ajánlott, de sosem olvastam végig.

Örülök neki, hogy eddig nem tettem, mert most sokkal jobban tudtam értékelni.

Köszönöm, Barbi.

A következő könyv, amit olvasok: egy könyvet, ami egy gimnáziumban játszódik: 

Marni Bates: Segítség, Youtube-sztár lettem!