Dan Brown: Inferno
Sokat vártam a könyvtől, valószínűleg ezért csalódtam egy
kicsit. Jó a könyv, nagyon is, de azért nem egy Da Vinci kód. Az újdonság
varázsa már nem nyűgözött le, elég regényt olvastam a szerzőtől, hogy ne
lepődjek meg. Pontosan olyan, amilyennek vártam. Pörgős, izgalmas, oda kell
figyelni, ha az ember olvassa, mert tartani kell a cselekmény fonalát.
A címből rögtön Dante jutott eszébe az embernek, persze,
hogy köze is van a regényhez, olyannyira, hogy majd Dante halotti maszkja rejti
a kulcsot a megoldáshoz. Danteról én sokat tanultam a könyvből, de Brown
regényeiből mindig tanulok valami újat.
Lássuk, miről szól a könyv.
Langdon professzor egy kórházban ébred, és nem emlékszik,
hogyan került oda, és miért. Kiderül, hogy meglőtték, de nem emlékszik, a
rövidtávú memóriájával van egy kis baj. Aztán persze indul a nyomozás, üldözés,
rögtön a kórházból menekülnie kell, mert rálőnek (ismét), de megszökik az
orvosa segítségével. Kiderül az is, hogy Firenzében van. Fordulatosan
menekülnek, nagyon élvezetes a leírás. Végig menekülnek, át Firenzén, majd
irány Velence, végül Isztambul. Minden város remekül le van írva, mintha ott lennék
olvasás közben. Kapunk egy remek bemutatást a városokról, a történelmi
emlékekről, a múzeumokról, Dan Brown módra. Én szeretem Brown leírásait.
A főprobléma: egy biológiai fegyverrel állunk szemben, egy
vírussal, ami az egész világot fenyegeti, és meg kell menteni az emberiséget.
Persze végig üldözik őket, akiben bíztunk, abban lehet, hogy mégsem kellene,
akit pedig ellenségnek hittünk, végül a szövetségesünkké válik. Így van ez
majdnem minden Dan Brown regényben.
A könyv központi problémája valós, a végkifejlet is
érdekes. Megoldás nincs is, elég elgondolkodtató a kérdés, lehetne róla
rengeteget értekezni, de én túl kicsi vagyok a megoldáshoz, ezt felsőbb
rétegekben kell megoldani. Lehet, hogy a természet próbálkozik is, csak az
emberiség annyira fejlett, hogy nem hagyjuk neki.
Végül is, összességében Dan Brown Infernoja egész jó.
Könnyen olvasható, fordulatos, élvezhető, de azért le lehet tenni.
Amit most olvasok: szabályszegés esete forog fent,
"csak úgy" olvasok,
A tervezett következő könyv: 29. egy
könyvet, ami egy olyan helyen játszódik, ahová mindig is el akartam
jutni: Katie Fforde: Francia kaland
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése